A hónap műtárgya a Néprajzi múzeumban egy perzsa sofre, mely a 19. század közepén készült Iránban

A kiállított terítőt a szövet szélén olvasható névjegy szerint Hádzs Muhammad Huszajn Bábá Rabí készítette, az iszlám naptár 1275. évében, azaz 1858–59-ben. A tárgyat 1911-ben a Keleti Kereskedelmi Akadémia vásárolta meg száz koronáért, de az eladó személyét homály fedi. Az intézmény áruminta-gyűjteményébe került, azonban feltehetően nem piaci portékaként, mert az addigra már több mint ötven éves qalamkárí meglehetősen használt állapotban volt. Az anyag polikróm festésű, motívumai a föld burjánzó növényvilágát jelképezik. A középtükörben a központi mandorlát stilizált virágoskert veszi körül, a sarkokat pedig egy-egy negyedmandorla díszíti. Három bordűrt kék, borvörös és mustárszínű virág-, illetve miribóta motívumok díszítenek. Két bordűrben nasta’liq stílusú kalligrafikus feliratok ismétlődnek, hogy az étkezők mindegyike el tudja olvasni a fohászt – ami így szintén a teríték részévé válik. Méreteiből (714×285 cm) adódóan egyedi darab: a kisebb szövetekből lehet találni teljesen azonos szériákat, a nagyobbak esetében viszont a kompozíció, a színek elosztása miatt nincs két egyforma. A fohász első négy sora is magára a tárgyra komponált szöveg, míg az utolsó kettő Szádí Sírází (1210 k. – 1292 k.) Búsztán (Illatos kert) című költeményéből származik. Ezek a szövegek és díszítések azonban nem határozzák meg, milyen alkalomra való a terítő: használhatták ünnepeken (menyegző vagy újév) vagy hálaadó étkezés során is.

A szőnyeg kalandos története és a tárgy részletes leírása itt olvasható.